Még valamit a ruhás témáról: itt ez a Dov gyerek, aki minden józan ésszel felhozható indok ellenére megcsinálta. Mert ugyan kinek jutna eszébe a mai világban hazai gyártású termékekkel előállni, miközben a konkurencia Kínában, Indiában, stb. távolkeleti országokban, gyermekmunkásokkal gyártat bagóért? Ráadásul teszi mindezt organikus pamutból, napenergiával, Los Angeles központjában, javarészt bevándorlókat alkalmazva - akik a szokásos fizetés duplájáért dolgoznak, különféle szociális juttatásokat kapnak (pl. egészségbiztosítás, fogászati ellátás, masszázs, nyelvtanfolyamok, ingyen bicikli!!!)?! Azt talán már mondani sem kell, hogy az üzem újrahasznosítja a hulladékot.
Persze a provokatív reklámokon, ahogy az ilyenkor lenni szokott, rendre kibuknak az emberek. Oké, magam is tudok szebbet elképzelni, mint hogy tizenéves gyermekem valami szexcentrikus-exhibicionista értékrenddel azonosuljon. De azért ne legyünk álszentek! Több múlik a nevelésen, mint az éppen aktuális divaton. És látnak a fiatalok ennél különbet is, nem kell hozzá AA boltba menniük. Az emberi korlátoltságnak köszönhetően a brand elsősorban botrányairól, és kevésbé szociális-ökológiai elkötelezettségéről ismert - de a fiatalok kajálják a cuccaikat. A botrány még mindig jó reklám, ráadásul Dov úgy tűnik, igencsak ráérzett, mitől döglik a légy. És nem ez a lényeg? Illúzió gyerekek erkölcseiről papolni, míg harmadikvilágbeli munkásokat zsákmányolunk ki, és túlfogyasztjuk a Földet, nemde?
Marad hát a kérdés: Dov Charney egy őrült, exhibicionista pornófüggő, vagy egy zseniális, szociálisan-ökológiailag elkötelezett milliomos gyáriparos?
Leginkább mindkettő egyszerre...
