2008. december 14., vasárnap

Tippek környezettudatos(abb) vásárláshoz


















Ezt a cikket egy az egyben kopizom be innen: http://www.doksi.hu/news.php?order=ShowArticle&id=274, leginkább azon oknál fogva, hogy hasznos, a laikusok számára is befogadható, másrészről pedig ilyenkor, a vizsgahajrá közepette saját cikkre nem futja az erőmből. Olvassátok szeretettel, majd cselekedjetek belátásotok szerint.

Tippek környezettudatos vásárláshoz

Dátum: 2008. december 8.
Forrás: 
National Geographic Online

Minennapi vásárlásunk tulajdonképpen egy-egy szavazat az egészség, a környezet vagy az emberi jogok védelme mellett vagy ellen. Vásárlóként mi is hozzájárulunk ahhoz a környezetterheléshez, amely a termék előállításához és a polcig jutásához szükséges; de ennek mértéke rajtunk is múlik. Ki ne járt volna már úgy, hogy megvett egy megkívánt terméket, és miután otthon kicsomagolta rádöbbent, hogy maga a termék csak a fele az eredetinek. 

A kuka pedig pillanatok alatt megtelt a csomagolóanyaggal. Vagy egy, a boltban jól kinéző kacatról kiderült, hogy már legalább három hasonló van otthon, és valójában egyikkel sem tudunk mit kezdeni, és miután egy ideig kerülgetjük, végül mégis a kukában landol.

Belegondoltunk-e, hogy még annak a haszontalan terméknek, vagy a csomagolóanyagnak az előállítása is nyersanyagba és energiába került, nem is beszélve a hulladék elszállításáról és kezeléséről, és mindez elkerülhető lett volna egy kis körültekintéssel?

Nem csak a karácsonyi bevásárlási láz hevében, de mindennapi vásárlásainkkor is döntésünket leginkább a pénztárcánk vastagsága befolyásolja. Holott nem ártana más szempontokat is figyelembe venni: a termék előállításának környezeti terhelését, egészségügyi kockázatait, és a termelés során érvényesülő (vag
y nem érvényesülő) emberi jogokat. 
Már több civil szervezet és kiadvány foglalkozik azzal, hogy mire érdemes odafigyelni vásárláskor - legyen szó karácsonyról vagy egy átlagos hétköznapi bevásárlásról - ahhoz, hogy a fenti esetek elkerülhetők legyenek. Vásárolni mindenképp kell, csak nem mindegy hogyan, mit és mennyit. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, néhány ötletet szeretnénk adni ahhoz, hogyan csökkenthetők némi odafigyeléssel a környezeti és egészségügyi károk e hétköznapi rutin során. 

A vásárlással kapcsolatos legnagyobb probléma manapság a túlfogyasztás, e mellett szakértők szerint komoly gondot jelent a nem minőségi fogyasztás is. A hazai vásárlók elsősorban árorientáltak, és csak ez után veszik számításba a termék minőségét és egészséges mivoltát. Ezen túlmenően pedig még kevesebben figyelnek oda a termék okozta környezeti kockázatokra, valamint arra, hogy a gyártók mennyire érvényesítik az emberi jogokat a termék előállítása során. 

A vásárlás 70 százaléka a bevásárlás helyszínén dől el, vagyis ún. impulzus vásárlás, amit egy-egy jó marketingfogásnak „köszönhetően” teszünk – véli Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa. A szakértő szerint ez a hatás kivédhető, vagy legalábbis csökkenthető egy igen egyszerű fogással: bevásárlás előtt, még otthon írjunk listát, hogy mire van szükségünk. Ez a módszer főleg akkor hatásos, ha a nagybevásárlást a család a gyerekekkel együtt végzi. Adjuk a cédulát a gyereknek, keresse meg ő a felírtakat, ezzel elkerülhető, hogy céltalanul bolyongjunk a polcok között, miközben ki vagyunk téve a „csábításnak”. 

Mielőtt leemeljük a polcról a terméket, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg szükségünk van rá, vagy csak megint jól dolgoztak a marketingesek. Tanuljuk meg a reklámok nyelvét, biztos, hogy az adott cég tényleg azért kínálja a termékét, hogy mi boldogok, egészségesek, csillogó hajúak és ránctalanok legyünk, vagy „csak egyszerűen” el akarja adni? Tartós fogyasztási cikknél, nem ez lesz a sokadik példány ugyanabból a termékből otthon, amit a többi sorstársához hasonlóan kerülgetnünk kell majd a lakásban?
Műszaki cikkeknél ne legyen utolsó szempont a termék tartóssága, hiszen az elektronikai hulladék veszélyes hulladéknak minősül. Vásárláskor vigyük vissza a régi, otthon elfekvő, már nem használt készüléket, ugyanis ma már a műszaki cikket árusító boltok kötelesek visszavenni az újonnan vásárolt terméknek megfelelő régi berendezésünket, és gondoskodnak a hulladék szakszerű kezeléséről. 

Nem mindegy, hogy mit eszünk, vagy milyen összetevőkből áll az a tisztítószer vagy műanyag termék, amelyet megveszünk. Vásárlásnál talán az egészségügyi szempontok figyelembevétele a legnehezebb, hiszen ember legyen a talpán, aki kiigazodik az összetevők között. Ebben segítségünkre lehetnek azok a kiadványok, amelyek az adalékanyogok és egyéb veszélyes, gyakori összetevők világába nyújtanak betekintést. 

Ennél egyszerűbb helyzetben vagyunk, ha a termék csomagolására kell odafigyelnünk. A plusz, leginkább csak reklámnak szolgáló fóliák, zacskók, dobozok előállítása energiát, nyersanyagot igényel, ugyanakkor növeli a hulladék mennyiségét. Gyakorlatilag kétszer fizetünk a csomagolásért, először amikor megvesszük, másodszor, amikor elszállíttatjuk a szemetessel. Lehetőleg ne vásároljunk agyoncsomagolt terméket, válasszunk inkább természetes, lebomló anyagba csomagoltat, vagy újratölthetőt.

Zöldség, gyümölcs esetében a szezonális helyi termékek kevesebb tartósítószert, csomagolást és szállítást igényelnek. Ebből a szempontból a legjobb, ha ezeket a „sarki zöldségesnél” vagy a piacon vesszük. Ha pedig a bevásárlószatyrot sem felejtjük otthon, elkerülhető, hogy újabb használhatatlan, kis műanyagszatyorral gazdagodjon az otthoni „gyűjtemény”.

Az utaztatás nem csak a zöldség-gyümölcsnél jelent komoly környezetterhelést, ezért nem mindegy, hogy két hasonló termék közül egy helyit vagy legalább közelebbi településen/országban gyártottat választjuk, vagy olyat, amely több ezer kilométert utazott, és szennyezte a levegőt, míg a boltunk polcára került. 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül nem tehetünk semmit a környezetszennyezés csökkentéséért, a természet védelméért. A fenti néhány példa szemlélteti, hogy „hétköznapi halandóként” valójában igen sok mindent tehetünk, „csak” éppen a jól megrögzött, rutincselekvéseinket kellene átgondolnunk. 


2008. május 18., vasárnap

Öncélú szexualitás vs. zseniális marketing?



















Még valamit a ruhás témáról: itt ez a Dov gyerek, aki minden józan ésszel felhozható indok ellenére megcsinálta. Mert ugyan kinek jutna eszébe a mai világban hazai gyártású termékekkel előállni, miközben a konkurencia Kínában, Indiában, stb. távolkeleti országokban, gyermekmunkásokkal gyártat bagóért? Ráadásul teszi mindezt organikus pamutból, napenergiával, Los Angeles központjában, javarészt bevándorlókat alkalmazva - akik a szokásos fizetés duplájáért dolgoznak, különféle szociális juttatásokat kapnak (pl. egészségbiztosítás, fogászati ellátás, masszázs, nyelvtanfolyamok, ingyen bicikli!!!)?! Azt talán már mondani sem kell, hogy az üzem újrahasznosítja a hulladékot.

Persze a provokatív reklámokon, ahogy az ilyenkor lenni szokott, rendre kibuknak az emberek. Oké, magam is tudok szebbet elképzelni, mint hogy tizenéves gyermekem valami szexcentrikus-exhibicionista értékrenddel azonosuljon. De azért ne legyünk álszentek! Több múlik a nevelésen, mint az éppen aktuális divaton. És látnak a fiatalok ennél különbet is, nem kell hozzá AA boltba menniük. Az emberi korlátoltságnak köszönhetően a brand elsősorban botrányairól, és kevésbé szociális-ökológiai elkötelezettségéről ismert - de a fiatalok kajálják a cuccaikat.
A botrány még mindig jó reklám, ráadásul Dov úgy tűnik, igencsak ráérzett, mitől döglik a légy. És nem ez a lényeg? Illúzió gyerekek erkölcseiről papolni, míg harmadikvilágbeli munkásokat zsákmányolunk ki, és túlfogyasztjuk a Földet, nemde?

Marad hát a kérdés: Dov Charney egy őrült, exhibicionista pornófüggő, vagy egy zseniális, szociálisan-ökológiailag elkötelezett
milliomos gyáriparos?

Leginkább mindkettő egyszerre...






2008. április 27., vasárnap

Gellért fürdő régi fényében













Felújították a Gellért fürdőt, legalábbis részben. A rekonstrukcióval sikeresen kijavították a több évtizednyi elhasználódás, nemtörődömség és a múlt korszakra oly jellemző berhelések nyomait, így a renovált, többnyire Zsolnay-kerámiával burkolt szakaszok végre eredeti pompájukban ragyoghatnak, a vendégek örömére és országunk büszkeségére.

A közkedvelt szecessziós épület felújítása olyan jól sikerült, hogy Ráday Mihály is elismerően mutogatta műsorában. Gratulálunk, remélhetőleg egyre több budapesti épület jut majd hasonló sorsra!






2008. április 26., szombat

Honnan jönnek a ruháink?















Legutóbb írtam használati tárgyaink életútjáról, most egy újabb hasznos oldalt szeretnék ajánlani e témában.

A BBC akciója a holmik közül a
ruhákra fókuszál, s az oldalon fellelhető kisfilmből megtudhatjuk például,
hogy

- egy átlag brit évente 30 kilogramm (!) ruhát hajít szemétre,
- egyetlen T-shirt előállításához szükséges pamuthoz 1dl halálos mérget permeteznek szét a gyapotmezőn,
- emiatt gyermekek halnak meg, valamint szennyeződik a környezet is,
- a távolkeleti varrodákban borzalmas körülmények között, éhbérért dolgoznak a helyiek azért, hogy te olcsón sok ruhát vásárolhass (és dobhass ki hónapokon belül, mert kimegy a divatból),
- létezik megoldás, csak változtatni kell néhány szokásunkon.

Emellett elindítottak egy néhol megrázó, de mindenképp tanulságos reality show-t, melyben hat divatőrült fiatal brit Indiába utazik, hogy mindezt a saját bőrén tapasztalja meg.

Jó látni, hogy a BBC-nél képesek használható ötleteket kidolgozni a figyelem felhívására, ám marad a kérdés: mennyire vagyunk elkésve mindezzel?

Honnan jönnek a cuccaink?

http://www.storyofstuff.com/

Remek kis film arról, honnan jönnek a holmik, amelyeket megveszünk, valamint mi is a gond ezzel... Tömören és érthetően bemutatja a fogyasztói társadalom alapvető problémáit, a rendszer (fenn)tarthatatlanságát, majd a végén megoldásokat is javasol. 20 perc, igazán megéri!

Le is tölthető innen, magyar feliratot pedig itt lehet találni, ha kell.

És persze terjeszteni is lehet! :)

Szépséges metrók

Hazai perspektívából akár paradoxonnak is tűnhet e címbeli szókapcsolat, ám a minap véletlenül egy érdekes fotóra akadtam, mely aztán továbbiak felkutatására ösztönzött.

Persze saját szememmel is láttam már elegáns, modern állomásokat, Barcelonában például le is akartam fotózni egyet, ám egy a semmiből előbukkanó biztonsági őr arra kért, ne tegyem. A katalán fővárosban egyébként is nagyon kultúrált a tömegközlekedés, a zöldesített villamospálya személyes kedvencem.

Koppenhágában pedig, állítólag, kerékpárt is lehet szállítani a metrón, a mozgássérültek számára rendszeresített liften lehet le- és felvinni. De tényleg, ki mondta, hogy a tömegközlekedés csak lehangolóan nyomorúságos lehet?

Nézegessünk szép képeket, addig is, míg várjuk hozzájuk hasonló színvonalú állomások épülését Budapesten is!