Életminőségről alkotott felfogásunk (társadalmi és egyéni értékrendünk) nagyban befolyásolja környezetünk élhetőségét is. Hogyan? Például, ha attól éreznénk elégedettséget, hogy többet sétálunk, sportolunk, beszélgetünk barátainkkal, járunk színházba, moziba, vagy olvasunk, zenét hallgatunk, azaz fogyasztói kosarunkban több lenne a tágan értelmezett kultúra, mint a különböző tárgyak és kütyük, akkor jólétünk növekedése kisebb anyag- és energiafelhasználással járna. Más szóval fenntarthatóbban élnénk.
Ezzel szemben mára az anyagi fogyasztás a legmagasabb szintű értékké magasztosult, a személyes fogyasztás állandó növelése globális gazdaságunk fő mozgatórugója. (Vészharangot kongatnak a világ politikusai és gazdasági szakemberei, ha egy ország éves gazdasági növekedése akár csak negyed százalékponttal alacsonyabban alakul az elvártnál; miközben környezetünk romlásáért csak a zöld mozgalmak képviselői látszanak aggódni.)
Anyagi javak megszerzéséért hajlandóak vagyunk lemondani szabadidőnkről, akár egészségünket is kockáztatjuk; a magasabb jövedelmet többre értékeljük, mint a szeretteinkkel együt töltött időt, az élet egyéb vissza nem téríthető örömeit.
A piedesztálra emelt verseny azt a látszatot kelti, hogy az életben minden játék zéró összegű. A fenntartható fejlődés ezzel szemben gyökeresen másfajta gondolkodást igényel. Ideje volna felébredni a média, politika és önmagunk által generált hipnózisból és visszatalálni a harmóniához önmagunkkal, a természettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése