Amennyiben elfogadjuk kiindulópontként, hogy a világ termelése/fogyasztása jelen pillanatban túl van a fenntartható szinten (vagyis többet termelünk, fogyasztunk, szennyezünk, szemetelünk, mint amennyit a Föld eltartani képes), akkor be kell látnunk, hogy a jelenlegi fogyasztási szint fenntartása végzetes következményekkel jár. Hát még a további növekedés.
A probléma többek között az, hogy a szinten tartott egyéni fogyasztás is valójában növekedés, ha figyelembe vesszük a népesség exponenciális bővülését. 2030-ra a világ népessége 2,5 milliárddal nő, az élelmiszerigény megduplázódik, az ipari termelés és energiafelhasználás megháromszorozódik. Ezen belül a fejlődő országokban ötszöröződés várható. Ez pedig magában hordozza a civilizációs katasztrófa kockázatát.
Be kell látnunk azt is, hogy a fejlődő országok népessége jogosan szeretne felzárkózni a fejlettekhez, tehét a két régió fogyasztási szintjének egymáshoz való közelítése végső soron elkerülhetetlen. Ez pedig, ha szeretnénk megelőzni a katasztrófát, csakis a fejlett világ radikális fogyasztás-visszafogásával érhető el. Sajnos az erre való hajlandóságnak nyomát sem láthatjuk sem politikai, sem egyéni szinten. A jelen generációk nem szívesen néznek szembe azzal a ténnyel, hogy az a fogyasztási szint, amit az OECD országokban elértek, nem fenntartható. Sőt, a politikusoktól azt várják, hogy fogyasztásuk további növelését ígérjék számukra. Holott a legnagyobb szükség volna mostantól önmegtartóztatásra, a vágyak leegyszerűsítésére, nagylelkűségre, törődésre és a jólét elérésének olyan formáira, mellyel nem ártunk másoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése